A történet még nyáron kezdődött, mikor fejembe vettem, hogy új területeket fedezek fel. Azon ritka alkalmak egyike volt, mikor apával közösen biciklire pattantunk és nekivágtunk a világnak.

Már régóta mozgatta a fantáziám, hogy milyen lehet ahol a névrokon patak a Sióba ömlik. Elöljáróban annyit, hogy teljesen más mint amit elképzeltem. Megközelíthetetlen, ágas-bogas, mocsaras környékre számítottam, merre még ember nem járt. Mint kiderült egyáltalán nem fedi a valóságot. A kerékpárokkal gyönyörű, hűvös erdei ösvényen haladtunk, mellettünk a folyó kakaó vize hömpölygött semmivel össze nem téveszthető hangulatot varázsolva. Tempósan haladtunk a szűk fákkal ölelt folyóson aminek kialakításában nem kis szerepe volt a fatolvajoknak és a birkáknak.

Az erdei kalandozás végén enyhe bukkanó és ami azután következett valami teljesen más világ. Mintha a filmet megvágták és egy teljesen más helyszínt ragasztottak volna utána. Éles kontrasztot képezve a szűk, zárt tér és a szemet szárnyalni engedő pusztaság között.

A távolból közeledtünkre felreppenő kócsagok már sejtették a halak búvóhelyét. A torkolathoz érve már teljesen megbabonázódtunk a látványtól és attól az irgalmatlan, elemi erőtől ahogyan az áradás miatt felduzzadt kis patak a nagy csatornába zúdította vízét.

Már akkor tudtam, hogy itt szép fogás elé nézek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.